Wörksap és bicikli

Két nagyon hosszú hét járt le ma. Végre kicsit lazíthatok itt a számítógép előtt. Úgy látom, hogy a hongkongi olvasó nem jelentkezik, csak látogat. Eszcsé és pazs is látogatnak, de ők nem hongkongiak. Vagy csak jól leplezik. Végül is mindenkinek lehet szennyes múltja:)

A múlt hétvégén Aniaval egy képzést tartottunk valahol Varsó mellett. A legjobb wörkszapok esti 23tól reggeli 5ig tartottak. Rég buliztam végig egy éjszakát, főleg fiatalokkal, úgyhogy már nagyon hiányzott. A következő szteffmitingen kell majd ajánljam hasonló képzések szervezését. Én persze majd önkéntes előadóként jelentkezem:)

A múlt hét úgy hozta, hogy néhány magyarországi céget kellett felhívjak és autógumikról diskuráljak velük. Az egyik szerelő azt mondja: "háát vegülis ez a méret csak egy hangyafasznyival nagyobb mint a másik". A szó készletem is bővült, a kedvenc új szavamat úgy hívják, hogy "kacabajka". Egy szervíz tulajdonos a következőket mondja "Hármat fizet, négyet vihet!" Megjegyzem, hogy "Kérem uram, ez még rímmel is, még a végén költő lesz", erre meg azt mondja "Háát igen, próbálkozunk". Pazs, itt jön a konkurencia.

A hét végén indulunk egy 6 napos bicikli túrára. Majd sátorban lakunk, addig persze amíg a lengyel vendégszerető földművelők be nem tessékelnek a házba. És ha már kényszerítenek, akkor eszek én házikolbászt tormával, nyema problem. Nagyon szeretem a lengyel parasztokat, főleg mikor felfedezik, hogy magyar vagyok. Egy kis vodka, "polak, wegier dwa bratanki" és máris Bem Józsefről és Puskás Öcsiről beszélünk. Az nem is baj, hogy nem igazán értjük egymást, a lényeg a magyar lengyel barátság.

Ha minden a helyes kerékvágásban halad, akkor majd egy hét múlva képekkel jelentkezem. Addig is gud nájt end gud lakk.