Lucas es a revolución digital

Erdekes kis cikket talaltam az egyik uj TIME-ban (legnagyobb meglepetesemre a cikk a honlapon is olvashato). Egy feloldalas George Lucas "Skywalker" foto, mig mellette a kovetkezo szoveg: "Can this man save the movies? Again?" A cikk a digital vs. traditional tema korul gravital. Mig a fotografia hamar megragadta a digitalis tehnika altal nyujtott elonyoket, ugy tunik, hogy a filmvilag nem igazan sieti el ezt a lepest.

Lucas, Mann es Rodriguez a digitalisra voksolnak mikozben Spielberg vagy Shyamalam a tradicionalis filmre eskuszik. Mindket oldalnak vannak nyomos ervei. Egyertelmu, hogy a digitalis tehnologia felhasznalasaval jobbak es mutatosabbak az eredmenyek, viszont kozben elvesz valami. Tenyleg elvesz valami? Ha igen, fontos ez a valami? Talan helyetesitheto?

A cikk egy jo hasonlatot tartalmaz: ha Henry Ford visszaterne, a fejet fogna mikor meglatna, hogy mi meg mindig a belso egesu rendszert hasznaljuk es nem voltunk kepesek valami ujat kitalalni. Szerintem a hasonlat talalo, mert a mai filmek tobbsege ugy keszul mint a '30-as evek filmjei. Talam a filmvilagnak szuksege vagy egy "revolución digital"-ra?

Ami a revolución ellen szol: 1. szamtalan munkanelkuli Hollywood-i filmes, 2. az oriasi koltsegek amelyek a mozik digitalizalasara szuksegesek. En ertem mindket okot. Amit viszont nem tartok helyesnek az, hogy senki nem a fogyaszto erdekevel torodik, hanem inkabb a filmes cegek vesztesegevel. Ami, megjegyzem, hosszutavon nem is lenne veszteseg.

Meg vagyok gyozodve, hogy a 16mm/35mm film nem hal ki es a digitalis egyre nepszerubb lesz. Viszont szamomra az a legfontosabb, hogy az ipar jo filmeket talaljon elem. A digital vs. traditional csak reszletkerdes.