Újra Varsóban

Az utóbbi napokban nem írtam, de mint észrevehető, az egyik újdonság az, hogy rájöttem hol találom a magyar karaktereket. A dolog negatív része az, hogy most nagyon lassan gépelek.

Az utóbbi néhány napot Brüsszelben töltöttem és nem igazán volt internet elérhetőségem (volt csak a szállodában méregdrága volt). Most szerencsém volt, mert a találkozó programja nem volt zsúfolt, úgyhogy volt időm bóklászni. Mikor először voltam Brüsszelben, akkor a város ridegnek, unalmasnak tűnt, most viszont ez a kép teljesen megváltozott. Lehet a város unalmas lenne, ha csak belgák laknák, de hát ez nem egészen így van. Szerencsére, mondom én, de a belga jobboldal biztosan másképp gondolja. Este 8-9 körül nehéz fehér belgát találni, ne is beszéljünk a késői órákról. Kongói, marokkói, tunéziai, iraki, pakisztáni stb migránsok/menekültek színes kis egyveleget alkotnak. Ellátogattam a kongói negyed szélére, de be nem nagyon merészkedtem... ha talán jobban beszélném a franciát... Az iraki negyed nagyon barátságos volt, kár hogy a fényképezőgépét a szállodában hagytam. A marokkói negyedet szívesen megnéztem volna, de az egyik belga beszámolója után úgy döntöttem, hogy ezt most kihagyom.

A szabály az, hogy a migráns közösségek a külvárosban élnek (pl. Franciaország, Lengyelország vagy csak gondoljunk a kelet európai romákra), nem sorolom az okokat. Viszont Brüsszelben ez teljesen fordítva van: a migránsok a város központjában/központja körül laknak. Rá nem jöttem, hogy ez miért van így, sőt még a belga ismerőseim sem igazán tudták megmagyarázni.

Most jó újra itthon lenni, kicsit lazítani. A tegnap este megnéztük a "Super size me" című dokumentum filmet, de erről majd írok később.